|
Siklóernyõ (Paragliding)
A siklóernyõ merev tartást biztosító elemektõl megfosztott hordozó felületû, hajtómû nélküli repülõ szerkezet.A siklóernyõ, mint extrém sport jellege nem tisztázott jogilag, de alapvetõen extrém sportként tekintenek rá. A siklóernyõ viszonylag lassú repülõ szerkezet, de csodálatos szabad repülési élményt biztosít, mivel nem egy kabinban ülve repülünk. Mivel ez kiszolgáltatottá teszi a pilótát, a siklóernyõsnek tisztában kell lennie az idõjárás veszélyeivel. A siklóernyõ tulajdonképpen egy speciális, mesterséges kevlárszálasanyagú fonalakból szõtt szárny. Felsõ felületén a levegõ áramlása gyorsabb, mint alul, így alul nyomás, felül pedig szívóhatás (felhajtóerõ) keletkezik. A siklóernyõs kupolát cellákkal osztják több részbe, melyek között szabad a levegõ áramlása, azonban kifelé lassabban távozik a levegõ. Az ernyõn egyes gyártók pl. kiömlõ lukakat is kialakítanak, de mindezek és az ehhez hasonló apróbb változtatások nagy különbségeket nem eredményeznek az egyes típusok között. A siklóernyõt a szárnyprofil alakjának módosításával lehet irányítani a zsinórzat segítségével. Ezt nevezik trim rendszernek. A trim sebesség az ernyõ alapsebessége a levegõhöz képest olyankor, amikor egyetlen zsinórt sem húzunk meg. Az ernyõk sebessége a gyorsító használatával növelhetõ, ezáltal azonban hosszú távon csökken a felhajtóerõ, és kevésbé biztonságos a repülés, így ezt csak alkalmanként használják. Ugyanígy fékek használatával lassíthatunk az ernyõn, és szintén erõsen csökkenthetjük a felhajtóerõt, ami leszálláskor hasznos. Az ernyõ a fékek használatával irányítható balra vagy jobbra.
Kialakulása
A siklóernyõ az ejtõernyõbõl kifejlesztett repülõ- és sporteszköz, amely a madarakhoz hasonlóan a szél energiáját és a felfelé szálló légáramlatok felhajtó erejét használja fel a földrõl való felemelkedéshez és a repüléshez. A sportág hivatalos neve függõvitorlázás. Újabb változatainál, a motoros siklóernyõknél már kis teljesítményû belsõégésû motor is van, amely egy propellert hajt meg. A siklóernyõ elõdje a paplanernyõ, melyet ma is sokszor összekevernek kifinomultabb és biztonságosabb változatával, a siklóernyõvel. A korábbi paplanernyõhöz hasonló ejtõernyõket ma leginkább ejtõernyõs ugráshoz használnak. Állítólag a siklóernyõt az ugrálást megunó ejtõernyõsök találták fel akik ernyõikkel elõször domboldalakról kezdtek el leugrálni. Mivel a körkupolás ernyõ az elõre haladást nem teszi lehetõvé így keletkezett a siklóernyõ elõdje, amely már süllyedése mellett elõrefelé is haladt, így a pilóták egyre több idõt tudtak a levegõben eltölteni.
Siklóernyõ fajták
- siklóernyõ
- tandem siklóernyõ: nagy felületû ernyõ, mellyel a pilóta egy utast reptethet
- motoros siklóernyõ, amelybõl két típus van: hátimotoros siklóernyõ, és a tricikliszerû ún. siklóernyõs trike.
A siklóernyõ részei
- Felsõvitorla
- Alsóvitorla
- Beömlõnyílás
- Stabilizátor lap
- Zsinórzat (6-7 méter hosszú, selyemszál védõszövettel körülszõtt kevlár,vagy dynema, vagy ún. versenyzsinór, melynek anyaga általában burkolatlan kevlár)
- Hevederek
- Fékzsinórok (a kilépõ élekhez vannak rögzítve)
- Fékfogantyú (a két fékzsinór aljára kötött fogantyú)
- Beülõ (hevederekkel rögzítik a pilótát)
- Mentõernyõ - napjainkban kötelezõ a beülõben elhelyezni mentõernyõt is. A siklóernyõhöz használt mentõernyõ nem alkalmas szabadesésbõl történõ nyitásra, ugyanis a siklóernyõ mindig fékezi a zuhanást. Mentõernyõbõl akró pilóták kettõt is raknak a beülõjükbe.
- Tárzsák- a siklóernyõt tárzsákba csomagolják a beülõvel együtt, így viszonylag könnyen szállítható hátizsákot kapunk. Ennek össztömege manapság a 10–20 kg-ig terjedõ skálán mozog.
- Gyorszsák: az ernyõt gyorsan bele tudjuk ebbe csomagolni, és így a cellák sem sérülnek, viszont sok helyet foglal és nehezen szállítható.
|
